Nemcsak a luxuslimuzinokban, hanem a sportkocsikban is átveheti a hagyományos üzemanyagok helyét az elektromosság és az egyéb alternatív hajtási rendszerek.

Néhány évtizeddel ezelőtt még csakis benzinmotorok jöhettek szóba, ha autókra terelődött a szó. A sportkocsik, limuzinok és egyéb családi modellek kizárólag benzines változatban léteztek, a gazdaságosabb, de hangosabb dízelmotorokat csak teherautókban, buszokban és mezőgazdasági munkagépekben alkalmazták.

Aztán jött a dízelforradalom, amelynek köszönhetően ezek a motorok is teret nyertek, de persze nem az egész világon. Európában az eladott személygépjárművek piaca egy ideig folyamatosan a gázolajos modellek felé tolódott, még azzal együtt is, hogy a szerényebb fogyasztásért cserébe magasabb árat kell fizetni, a válság azonban ismét a benzinesek felé terelte a vevők egy részét.

Minden a Teslával kezdődött

A váltás - köszönhetően az autógyártók politikájának is - nem öltött globális méreteket, a dízelautók az Egyesült Államokban szinte jelentéktelen számban vannak jelen. Japánnak viszont még ezt az arányt is sikerül alulmúlnia, az ázsiai országban a gyártók szinte kizárólag benzinmotoros modelleket dobnak piacra, nincs igény a gázolajra.

Ennek a gyakorlatnak is köszönhető viszont, hogy Japánban megindulhattak az alternatív hajtások kifejlesztésére irányuló kutatások, nem is véletlen, hogy éppen a szigetországban álltak elő az első hibrid modellekkel. Ezeknek az autóknak a lényege, hogy a hagyományos benzinmotort elektromotorral kombinálják, így biztosítva a környezetbarátabb és gazdaságosabb működtetést.

Az elektromotorokat akkumulátorok táplálják, melyeket menet közben - ha éppen működik - a benzinmotor tölt, illetve a rendszer hasznosítja a fékezéskor keletkező hulladékenergiát is. A hibridek mára széles körben elterjedtté váltak, több gyártó is forgalmaz ilyen vagy ehhez hasonló rendszereket, szakértők szerint rövid távon ezek jelenthetik a jövőt. Mások szerint viszont éppen hogy zsákutcát jelentenek a fejlesztések, ezt a lépcsőfokot át kellene ugorni, hogy a teljesen elektromos modellekre koncentrálhassanak a gyártók.

Ezek nagy előnye a hibridekkel szemben, hogy semmilyen káros anyagot nem bocsátanak ki, valamelyest viszont kompromisszumigényesek, mert a technika jelenlegi fejlettségi szintjén hatótávolságuk csak korlátozott lehet. Nagy erőkkel fejlesztik már a nagyobb, erősebb és kitartóbb akkumulátorokat, amelyeket ráadásul gyorsan újra is lehet tölteni, nem hiú ábránd, hogy akár már a közeljövőben egy átlagos benzines modell komfortszintjét hozzák a villanyautók.

Az egész elektromos forradalmat tulajdonképpen a kaliforniai Tesla indította el, noha hajtásláncként már jó ideje használták a technológiát. Míg azonban korábban főleg kisautókba és haszonjellegű járművekbe szereltek villanymotorokat, addig a Tesla sportkocsit készített. És nem is akármilyet, hiszen a Roadster nemcsak gyors, 200 km/óra körüli végsebességre képes, hanem az újratöltések között majdnem 400 kilométer megtételére képes, ami egyedülálló teljesítmény. Mi is kipróbáltuk.

Látva a Tesla sikerét, mások is elektromos sportkocsik fejlesztésébe fogtak, ma már sokan kínálnak hasonló modelleket, igaz, áruk még mindig a több tízmillió forintos szint körül mozog.

A Shelby Supercars az Ultimate Aero elektromos változatának (EV) elkészítésével igyekszik rámutatni, hogy van alternatívája a benzinnek, a projekten már jó ideje dolgoznak a mérnökök. A fejlesztések mostanában váltak annyira előrehaladottá, hogy a gyár a technikai részletekről is szóljon, az adatok nagyon ígéretesnek tűnnek.

A szupersportkocsihoz az SSC egy vadonatúj elektromos hajtásláncot fejlesztett ki, melynek neve All-Electric Scalable Powertrain (AESP). A rendszerhez nanotechnológiás, lítium-ionos akkumulátorok, valamint két, 200-600 lóerős elektromotor kapcsolódik, feltöltése pedig pofonegyszerű: az amerikai, 110 voltos hálózatból állítólag tíz perc alatt tölthető fel teljesen.

Illúzió a tízperces töltés?

Egy töltéssel akár 320 kilométert is képes megtenni az autó, persze valószínűleg csak úgy, ha a teljesítményt a rendszerhez kapcsolódó vezérlővel minimumra tekeri a sofőr. A gyártó szerint az AESP előnye a variálhatóság, különböző változatokban mindenféle kategóriájú autóba beszerelhető.

A projekt ígéretes, a tízperces töltési idő viszont álomszerűnek tűnik, jelenleg 3-4 óra lehet reális. Egy tízperces töltés elvben nagy mennyiségű hő keletkezését jelenti, az SSC viszont állítja, a forradalmi, nanotechnológiás akkumulátor-technológia kiküszöböli mindezt.

Jim Dowle sokáig dolgozott a McLaren Carsnál, majd távozása után új céget alapított. Ennek neve JJAD lett, a kis vállalkozás nagyjából másfél éve elő is állt első önálló koncepciójával, a Project 001 névre keresztelt tanulmánnyal. Az autó körül nem lett túl nagy hírverés, sokáig csend volt a cég körül. Dowle azonban tett róla, hogy ez ne maradjon így, a britek most bemutatták legújabb projektjüket, amely egy teljesen elektromos sportkocsi.

A JJAD új modelljének neve P1-E, alapja pedig ugyanaz a platform, amelyet a Project 001 számára fejlesztettek ki. Az első próbálkozáshoz hasonlóan a P1-E is klasszikus vonalvezetés szerint készült, főleg a Lotus Exige inspirálta, de azért nincs híján az innovatív újításoknak sem. A P1-E lítium-ionos akkumulátorokat kapott, nulláról százra három másodperc alatt gyorsul. Végsebessége korlátozott, 210 km/óránál gyorsabban nem tud menni. A lehető legnagyobb teljesítmény érdekében a súlyt igyekeztek minimális szinten tartani, karbonszálas és alumínium elemeket is használtak a karosszéria kialakításánál.

Három másodperc alatt százon

Végül, ha csak 55 kilóval is, de az autó átesett az egytonnás határon, egy feltöltéssel körülbelül 350 kilométert tud megtenni. A meghajtást két elektromos kerékagymotor biztosítja, együttes teljesítményük 390 lóerő. A tökéleteshez közeli tapadásról összkerékhajtás gondoskodik, a fékezéskor keletkező energiát természetesen az akkumulátorok töltésére használja fel az autó rendszere. A JJAD három prototípust is épít a következő hónapokban, 2012-re ötszáz autót szeretne eladni egyelőre ismeretlen áron.

Furcsa vállalkozásba fogott két, a kaliforniai Beverly Hillsben élő autómérnök. A páros olyan sportkocsit szeretne kifejleszteni, amely nem szennyezi káros anyagokkal a levegőt, energiáját pedig a szélből (is) nyeri.

Az autó első prototípusa már augusztusban bemutatkozhat, méghozzá RORMaxx Formula AE néven. A név első fele az alkotó páros nevéből származik, a projekt mögött ugyanis Rory Handel és Maxx Bricklinas áll, akik állítják, hogy az autó négy másodperc alatt gyorsul majd százra. Az akkumulátorok teljesen feltöltött állapotában a RORMaxx valamivel több mint háromszáz kilométeres hatótávolságra lesz képes. Az autó alapvetően napelemeket használ energiája megszerzéséhez, de mozgás közben is dolgozik: egy turbina segítségével a szélenergiát is felhasználja.

A tervezők négy légbeömlőt alakítottak ki annak érdekében, hogy a szélenergia eljusson a turbináig, a keletkezett elektromosságot ultrakapacitások tárolják. A napelemek által táplált akkumulátor a gyártók szerint mindössze másfél óra alatt töltődik fel, de ennyivel nem érik be: olyan megoldáson dolgoznak, amellyel hat perc alatt kivitelezhető a teljes töltés. Utóbbi kicsit hihetetlenül hangzik, de az egész világ profitálhat abból, ha a páros sikerrel jár. A meghajtásról 284 lóerős elektromotor gondoskodik, a karosszéria alumíniumból készült, hogy a súlyt a lehető legalacsonyabban lehessen tartani.

Egy ilyen fejlesztéshez dollármilliók kellenek, a duó azonban nem árulta el, ki szponzorálja munkáikat. Sejtelmesen csak annyit mondtak, hogy a támogatás egy nagy "üzemanyagot és egyéb árucikkeket" forgalmazó vállalattól érkezik.

 

 

 

2 komment